Lelki segítség

Erősnek lenni annyi, mint időről időre szembenézni saját gyengeségeinkkel.

Család—és párterápia I.

A krízisek végigkísérik életünket, kikerülhetetlenek. Az ún. életkori krízisek többé-kevésbé azonban kiszámíthatóak, előre bejósolhatóak, még akkor is, ha a krízis megoldása annyira flottul megy, hogy a környezet—a család, barátok, munkatársak—ebből semmit sem vesznek észre. De azért bizony vannak.

Életkori krízisek

A szerepzavarokat két nagyobb csoportba osztom: horizontális és vertikális szerepzavarokra. Horizontális alatt azt értem, amikor a nő és férfi szerepek tartalma és határai bizonytalanok, vagy amikor ugyanazon személynek kell több szerepnek megfelelnie, míg a vertikálist a gyermek-szülő szerepek zavaraira értem.

Szerepzavarok a családban

A szexuális problémák egy része nem leválasztható bizonyos mentális megbetegedésekről (pl a depresszió egyik vezető tünete a libidó, a szexuális vágy csökkenése, az orgazmusra való képtelenség). Más részük azonban szorosan kapcsolódik a párkapcsolathoz.

Szexuális problémák a párnál

Tudom, sokan teszik fel a kérdést: „ha már válunk, minek ide pszichológus? Nekem már csak egy jó ügyvéd kell.”

Először is: nem mindegy, hogyan válunk: gyűlölködve, értetlenkedve, a másikra sarat dobálva, a válópert évekig elhúzva?

Válás—terápia / mediáció

A családterápiás irányzat egyik fontos alapelve a rendszerszemlélet: az egyénre úgy tekint, mint amely olyan csoportok tagjai, amelyeknek ő maga szerves részét képezi (nélküle az a csoportosulás, adott esetben a család, nem lehetne ugyanaz, mint amilyen abban az adott pillanatban, az ő hozzátartozásával az, ami), és mint aki kapocs a többi csoport, családok között: az egyén mindig valakinek a gyereke, valakinek a testvére, valakinek a házastársa és ő maga is valakinek a szülője.

A különböző családokban különböző szerepei kellenek hogy legyenek: házasságában nem viselkedhet gyermekként vagy testvérként, gyermekével nem bánhat, viselkedhet úgy, mintha fordított volna a szereposztás, és a gyermektől várna szülői szerepeket: túlterhelt vagy nem-gondoskodó természetű szülő hajlamos a nagyobb gyerekre hagyni a kisebb ellátását; alkoholista szülővel szemben szükségszerű, hogy a gyermek kénytelen szülői szerep-elemeket elsajátítani (szó szerint gondoskodni kell a magatehetetlen, italos vagy másnapos szülőről); egyedül élő szülő mellett a gyermek átvehet bizonyos feladatokat önkéntelenül, a szülők válása miatti bűntudata miatt azt érezheti, hogy kárpótolnia kell a távollevő szülőt és neki kell támogatnia a válás miatt egyedül maradt, magányos szülőt —egyszóval parentifikálódhat, amely személyiségfejlődésére – és ezen keresztül további szerepmegfeleléseire lehet—káros hatással.

Ezért a családból eredő problémákat lehetőség szerint a családdal együttműködve, családterápia vagy párterápia keretében igyekszünk megoldani.